Hogy milyen volt először berúgni? Váratlan. Egyik pillanatban feszengtem amiatt, hogy vajon feloldódok majd-e ebben a közegben, a következő pillanatban pedig csak a dübörgő basszusra emlékszem, amint a fejembe lopódzik és többet nem jön ki. 

Hogy csináltam-e hülyeséget? Persze. Nem sok mindenre emlékszem, összemosódnak az emlékek, de egyet biztosan tudok: holnap nagyon ciki lesz mind az, ami tegnap részegen annyira jó ötletnek tűnt.

Vajon azért, mert kihasználtak, amikor nem voltam teljesen magamnál, haragudnom kéne? A barátnőm szerint igen. Én nem tudom. Nem érzem úgy, hogy dühös lennék és azt se érzem, hogy annak kéne lennem. Az egyik fiúval sose találkoztunk (eddig), a nevét se tudtam meg, és bizonyára soha többet nem is futunk majd össze. De ez így jó. A másik pedig... hát, vele mindennap összefutok a suliban. És az osztályban. Hogy mennyire lesz ciki? Nekem lesz-e az, aki hagyta, vagy neki, aki kihasznált? Vagy mindkettőnknek? Ki tudja, majd elválik.

Jelenleg egyetlen kérdés foglalkoztat csak azonban.

Vajon az emberek, akik láttak, csalódtak most bennem?